2016. jún 28.

Legendás szinkronok: A bárányok hallgatnak

írta: frími
Legendás szinkronok: A bárányok hallgatnak

Fájó szívvel és egyre hanyatlóbb lelkesedéssel figyeljük, ahogy Anthony Hopkins művészetén is nyomot hagynak az időskori demencia tünetei. Mással nemigen magyarázhatjuk, hogy azok a filmek, amelyekben mostanában feltűnik, rendre a hulladéktárolóban találják meg a hozzájuk illő helyüket. Legutóbb Al Pacinoval duettben bucskáztak lefelé a lejtőn olyan elánnal, hogy nem volt az a magasra kúszó erős tölgy, amelyik megállítsa őket. Ilyenkor pedig nem tehetünk egyebet, mint mazsolázgatunk az emlékezetünk könyvespolcairól, rábukkanva azokra a klasszikusokra, amelyekben a mester nagybetűs lovagként osztotta meg velünk tehetsége legapróbb szikráit is. Nem lehet azt mondani, hogy kietlen terepre tévednénk, az életmű gyöngyszemei közül kiemelkedik azonban az A bárányok hallgatnak, amelyben Hopkins egy olyan pszichopata vonásokkal megáldott, extra intelligencia hányadossal rendelkező szörnyet teremtett a vásznon, aki minden gonoszsága, rémtette ellenére perverz módon lenyűgöző hatást tett a nézőre. Hannibal Lectert ezen kívül még kétszer keltette életre filmen (Hannibal, A vörös sárkány), méghozzá kitűnően, mégis olyan forradalmi hevületű revelációval már egyik sem bírt, mint a kimagasló debütáló megjelenésében.

baranyok_1.jpg

Kétség nem férhet hozzá, hogy Hopkins alakítása a mozi egyik szépen csillogó gyémántja, nélkülözhetetlen tényezője, azonban méltánytalan lenne, ha elhallgatnánk, hogy a sikerben tevékeny részt vállalt Thomas Harris hátborzongatóan megírt alapanyaga, Ted Tally fontos részletekre hangsúlyt fektető adaptációja. És persze ott volt Jodie Foster, aki Clarice Starlingként egy komoly drámai ívet jár be az alakításában, a kissé visszahúzódó, félénk tanonctól, a határozott, gyors döntéseket könyörtelen akarattal megvalósító nyomozóig. Az egészet pedig olyan kíméletlen pontossággal és vaskézzel fogta össze Jonathan Demme, hogy azt valószínűleg oktató anyagokban tanítják nevesebb egyetemek filmelméleti vagy bölcsészeti szakain. A bárányok hallgatnak még mai szemmel nézve is egy feszes, nagyszerű karakterekkel és jellemrajzokkal operáló pszichothriller, ami ugyanolyan hatásfokkal borzolgatja az idegeket és a lelkeket egyaránt. Nincs rajta por, vagy pókháló, vérfagyasztó, izgalmas, összetett és kellően alapos. Nem véletlenül választotta be az Amerikai Filmintézet a kontinens száz legnagyobb filmje közé és azt az öt legfontosabb kategóriában megnyert Oscar szobrot sem a Jézuska hozta ajándékba a karácsonyfa alá. A tétet meg csak emeli, hogy ezt a bravúrt azóta (1992) sem ismételte meg senki. Nem árulunk zsákbamacskát, ha azt állítjuk, hogy egy ilyen klasszikushoz pontosan olyan zseniális és felejthetetlen szinkron dukált, ami még inkább kihozta a film minden ízét, zamatát, savát-borsát és elvitathatatlan legendáját.

Csörögi Istvánt nem kell azoknak bemutatni, akik egy kicsit is járatosak a szinkron világában. Napestig sorolhatnánk a mozikat, amelyek magyarításában szakértelmével, tiszta hallójárataival és éleslátásával közreműködött. Kostóló gyanánt elég talán megemlítenünk Az oroszlánkirályt, a Titanicot, az Elemi ösztönt, de itt gyorsan be is fejezzük a zanzásított mustrát, mert a díszes és sokoldalú pályafutás további vesézgetésére szűk a keretünk és a felületünk. Csörögi vérbeli szinkronrendező, aki sokszor, például A bárányok hallgatnak esetén,  a magyar fordítást és a szövegkönyvet is saját maga készíti el. Ennek apropóján pedig azt is megjegyezhetjük, hogy a dialógusok roppant gördülékenyek és tartalom szempontjából meglehetősen választékos szókészlettel idomulnak az eredeti mondanivalóhoz. Önmagában már ezért járna egy ellenőrző füzetből kilógó jeles osztályzat, de Csörögit igazán akkor csapta homlokon a múzsa, amikor Anthony Hopkins hazai megfelelőjének Sinkó Lászlót szemelte ki.

a_baranyok_2.jpg baranyok_5_sinko.jpg

Sinkó bámulatos intenzitására, hangban történő átváltozásaira, briliáns szakmai tudására és alázatos, minden igényt kielégítő alakítására nincs elég ajnározó jelzőnk. Annak ellenére, hogy Hopkins orgánuma nem passzol tökéletesen hozzá - kissé talán mélyebb, füstösebb, rekedtesebb az eredeti hang -, a tehetsége és temperamentuma, valamint az első mondata azonnal kitörölnek bárminemű kételyt, mielőtt az szöget üthetne bennünk. Sinkó annyira együtt lélegzik a brit színésszel, hogy még a sóhajtásait, lélegzetvételeit, sercegéseit, különböző hangutánzó szavait is olyan pontossággal és ütemben tolmácsolja, hogy attól hevesebben kalapál a szívünk. Hopkins szemein keresztül Sinkó hűvös leheletét érezzük a tarkónk közelében, majd miután megszólal, megfagy az ereinkben a vér. A magyar Lecter borzongató ritmusban, elementáris erővel vált hangszínt, kedélyesből távolságtartó lesz, intellektuális fölényét pedig szinte suttogva teszi emlékezetessé. Hannibal karakterében az érzelmi amplitúdó végig magas hőfokon ég, aminek Sinkó messze menőkig hűen Hopkinshoz, nem eltúlzott ripacskodással, hanem sokszínű hanghordozással ad nyomatékot. Talán némi túlzás is munkálkodik bennünk, amikor azt gondoljuk, ahogyan Sinkó elmondja, hogy „egyszer egy népszámláló ki akart kérdezni, a máját ettem meg, szép nagy szemű babbal és jó chiantit ittam rá”, arra még Hopkins is elismerően bólogatna, mert ezek a szavak minden képzeletet felül múlóan hitelesek és döbbenetesek. Ahhoz pedig nem is kell különösebb bátorság, hogy kijelentsük; Sinkó László párját ritkító teljesítménye kötelezően forrott össze Hannibal Lecter hazai ismertségével.

a_baranyok_3.jpg

a_baranyok_6_rackevei.jpg

Csörögi Jodie Foster magyar megfelelőjét Ráckevei Annában találta meg. Foster sem az a csivitelős dalos pacsirta, a mélyebb tónusait Ráckevei fojtott hangon tolmácsolja, ami visszafogottságot sugall és nyugalmat áraszt, ugyanakkor a Sinkóval folytatott párbeszédek során a színésznő nagyszerűen igazodik a partneréhez és kiválóan érzékelteti ahogy a figura kezdeti elfogódottsága megváltozik és előtör belőle az egyenjogúság eszméje, sőt még olykor felül is kerekedik partnerén. Ráckevei Anna lágyabb, simulékonyabb hanghordozása elsőre megtévesztő lehet a későbbi határozottság és finom agresszivitás szempontjából, de a művésznő ragyogóan dolgozza ki az átmeneteket és az orgánuma a végére már tekintélyt parancsolóvá válik a karakterrel egyetemben. Crawfordot, az FBI igazgatóját a filmben Scott Glenn alakítja, akihez remekül illik Mécs Károly méltóságot és eleganciát sugárzó hangfekvése. Mécs jól kapja el a figura kétélűségét, a szigorúnak látszó, magabiztos főnököt és a lány iránt nem tisztázott, plátóinak tűnő érzelmeket tápláló tanárt.  A színész nem jár be nagy utakat, ezt az igazgató személyisége sem követeli, mivel nincsenek szélsőséges kitörései, mégis igényes és megsüvegelendő epizódmunkát végez.

a_baranyok_4.jpg

Buffalo Bill-t a labilis sorozatgyilkost Ted Levine formálta meg, akit itthon leginkább a Monkból ismerhetünk. A színész alakításának elismerésénél vannak hiányérzeteink, mert Levine nem sokkal marad el Hopkins mögött jellemrajzban. Sörös Sándor autentikusan hangsúlyozza a karakter örültségét, skizofrén mivoltát és nemi identitásának zavarát, nem játssza túl, nem parádézik feleslegesen, helyenként felcsattan, de összességében az ereje a visszafogottságban manifesztálódik. Chilton, a pszichiáter szerepében Anthony Heald egy saját érdekeit önző módon szem előtt tartó, megalkuvó görény, aki sokszor nagyobb szociopatának tűnik, mint Hannibal a páciense. Cseke Péter vékony, fejhangon lényegül át egy fontoskodó, fölényeskedő, jellemtelen pojácává, aki hasra esik önnön jelentőségétől. Cseke mitugrásza élvezetes és nem utolsósorban humorban gazdag pontja a filmnek.

a_baranyok_7.jpg

Ismét ki kell emelnünk, hogy a többi, kisebb szerepben is igazi nagyságok álltak mikrofon mögé. Moór Marianna pár mondatban meggyőző aggódó anyaként, a tragikusan fiatalon elhunyt Prókai Annamária kiválóan interpretálja a kissé hisztérikus, elkényeztetett, nyafka áldozatot. Kránitz Lajos rekedtes hangszíne, Kristóf Tibor soha meg nem unható rutinja, Hollósi Frigyes senkivel össze nem téveszthető orgánuma teszi teljessé az élményt. A bárányok hallgatnak szinkronja, többek között Csörögi István, Sinkó László és a stáb áldozatos és lelkiismeretes munkájának köszönhetően egy olyan színvonalas dolgozat, amely méltán vetekszik az eredetivel és amit mindenképpen hallani kell. Legalább egyszer. De annyi úgysem lesz elég belőle.         

 

Szólj hozzá

film szinkron Anthony Hopkins Jodie Foster Sinkó László Scott Glenn Csörögi István A bárányok hallgatnak Ráckevei Anna Jonathan Demme Mécs Károly Legendás szinkronok