2016. jún 21.

Legendás szinkronok: Micsoda nő

írta: frími
Legendás szinkronok: Micsoda nő

Elvileg úgy vagyunk vele, hogy mindenből jobb az eredeti. Mert mégiscsak más érzés egy nővel sétálni az utcán, mintha egy gumibaba lógó végtagjait fogdosnánk, vagy anyuka húslevesét kanalazni, holmi instant porszármazékok helyett. A filmek esetén például előszeretettel preferáljuk azt, amikor a szereplők a valódi hangjukon szólalnak meg, még akkor is, ha ezzel egy kisebbség nézeteit képviseljük, hiszen Magyarországon egy mozi kiválasztásánál döntő szempont lehet a szinkron megléte. Amíg a románoknál a tévében is jóformán csak feliratos filmek mennek eredeti hanggal, addig itthon az emberek még arra is képesek, hogy otthagyják a vetítőtermet, ha esetleg olvasniuk kell. Volt szerencsénk már ilyen tapasztalatokhoz, nem a levegőbe beszélünk. A szinkron szerepét és létjogosultságát elősegítheti, ha hozzá tud adni a film összhatásához, értékéhez, ha olyan színészekkel oldja meg a magyarítást, akik még azt a nem túl könnyű feladatot is abszolválják, hogy munkájukkal minőségileg egy más súlycsoportba helyezzék az adott alkotást.

szinkron_1.jpg

Igazságtalanok lennénk, ha azt állítanánk, hogy ma nem készülnek, nívós, fület gyönyörködtető munkák, legutóbb A dzsungel könyvénél bukkantunk egyre, azonban jóval kevesebb van belőlük, mint egykoron. Tömegtermelésre álltak rá a hazai szinkronstúdiók, sokszor pár napjuk van arra, hogy elkészítsenek egy mozifilmet, borzasztó minőségű kópiákkal dolgoznak és egyre kevesebb élvonalbeli színész él azzal a lehetőséggel, hogy a mikrofonok mögött bontakoztassa ki szakmai tudását, hangjának virtuozitását. Tegyük hozzá azt is, hogy az erre fordított pénzösszeg sem nő, így maradnak azok, akik valamilyen iskolában képezték magukat erre a szakmára, nem kerülnek sokba, cserébe a beszédük és a beleélő képességük nem jobb az átlagosnál, az orgánumuk pedig megmarad a tucatnál. Azonban vannak olyan szinkronklasszikusaink, amikről bátran, minden különösebb kételkedés nélkül kijelenthető, hogy legalább megközelítik az eredetit, sőt olykor talán le is körözik azt és ezzel jelentősen hozzájárulnak a film emlékezetes mivoltának kikezdhetetlenségéhez.

A Micsoda nő Garry Marshall filmes pályafutásának egyértelmű ékköve, világszerte hatalmas anyagi sikert ért el, még ha a kritikák nem is bántak vele kesztyűs kézzel. Azóta már volt olyan ítész is, aki módosította akkori véleményét, belátva, hogy tévedett és túl szigorúan ítélkezett. A Micsoda nőt tényleg nem érdemes ostorozni, mert minden benne van, ami egy műfaj sajátja lehet. Romantika, humor, álmok és valóság, tömény giccs, sőt még egy kis drámai vonulat is befigyel, ami persze ki van lúgozva rendesen, hiszen az eredeti szándéktól eltérően nem sorsfordító komolykodó darab lett belőle, hanem egy naiv és ábrándos érzelmeket megmozgató, piros szívecskékbe takarózó vígjáték. Ahhoz pedig, hogy még ma sem aszalódott meg és a kereskedelmi tévék is rendszeresen leporolják, sőt azok is megnézik, akiknek már a könyökükön jön ki, jelentősen hozzátesz a nem mindennapi erényeket csillogtató szinkron, ami megkockáztathatóan itthon is kultstátuszba dobta a filmet. Rögvest meg kell említeni Frigyes Katalin fordítását, ami az eredeti nem túl bonyolult és ékesszóló szöveget igen változatos magyar kifejezésekkel és szavakkal próbálta élénkíteni és pezsdíteni.

szinkron_3.jpg

szinkron_4.jpg

Vajda István szinkronrendező a szakma nagy öregjei közé tartozik, több legendás szinkron fűződik a nevéhez, talán elég csak Fellini: Édes élet című klasszikusát megemlíteni, ami szintén megér egy terjedelmesebb misét. Vajda nem átalkodott egy váratlant húzni, amikor a férfi főszereplő, Richard Gere magyar hangját kiválasztotta. Kern András ugyanis nem egy tipikusan hősszerelmes alkat, az ő egyénisége, színészi tehetsége inkább a fanyar, megfelelően cinikus és szarkasztikus karakterek megformálásában türemkedik az átlag fölé. Woody Allen azért elég távol áll Gere-től nem csak kinézetben, hanem habitusban, stílusban és nem utolsósorban talentumban. Vajda azonban ennek ellenére Kernben látta meg a jóképű milliárdos leghitelesebb tolmácsolóját. És ennél jobban nem is dönthetett volna, merthogy Kern színesebben adja a hangjával Gere-t, mint saját maga és ha az eredetit nézzük, még az akkori orgánumukban is felfedezhetünk némi hasonlóságot. A hollywoodi sztár nem túl változatos és gazdag repertoáron mozgó mimikája Kern megszólalásai által válik valóságossá, sokszínűvé és izgalmas színészi élménnyé. Kern sokoldalúan játszik a hangjával, miközben természetes tud maradni, a hangsúlyozásai élményszámba mennek és amikor a romantikus szál kerül előtérbe, akkor sem hiteltelen, sőt még lágyít a hanghordozásán is. Néha elharapja a szavakat, amitől nem érthetetlen lesz, hanem laza, a „kurvából” például gyakran elhagyja az „r” betűt, ezáltal a dehonesztáló jelző sem lesz annyira vulgáris, inkább mulatságossá válik. Kern András tehát vastagon benne van Gere emlékezetes momentumaiban, színészi teljesítményében és még azt is annulálja bennünk, hogy a sztárt alapvetően Szakácsi Sándor és Dörner György, esetleg Csernák János hangjain szoktuk meg.

szinkron_5.jpg

Vajda Julia Roberts hazai megfelelőjének azt a Tóth Enikőt választotta, aki ezután szinte eggyé vált a sztárral. Persze néha hívtak mást is, ha Robertset kellett szinkronizálni, de bármilyen csodás is Györgyi Anna vagy Kökényessy Ági orgánuma, Tóth Enikő joggal sajátította ki magának a színésznőt. Tóth nevetései a hallójáratainkba égnek, sokkal természetesebbek és csivitelősebbek, mint az eredetiben Robertsé, hozzátéve azt is, hogy a hangfekvése egy árnyalattal mélyebb, mint a magyarításban Tóthé. Julia Roberts színészi kvalitásokban azért egy hangyányit Gere fölé nő ebben a produktumban, Tóth pedig nagyszerűen követi a hangi adottságaival a sztárt, miközben a Kernnel történő összjátékuk parádés, amihez nyilván hozzájárul az is, hogy ebben az időszakban még egymás mellett szinkronizáltak, amivel több lehetőségük volt reagálni a másik gesztusaira, esetleges rögtönzéseire.

szinkron_6.jpg

Jason Alexander a főhős, Edward jogász barátját alakítja, a szinkronban Balázs Péter kölcsönözte a figura hangját a tőle megszokott precizitással és professzionalitással. A karakter hűségét Balázs néhol negédes hanghordozással, néhol pedig erőteljesebb kételkedéssel tolmácsolja. A színész szinkronteljesítményének koronája az utolsó jelenete, amikor a jogász kapzsisága győzedelmeskedik a személyisége felett és ad egy kiadós pofont Robertsnek. Balázs Péter itt már előtérbe helyezi a figura sunyiságát, krakélerségét és meggyőzően vált hangszínt, a Kernnel való verekedésig fajuló vitájuk szintén stílusbravúr. A szálloda igazgatóját Hector Elizondo, Garry Marshall állandó színésze formálja meg, Kertész Péter pedig elegánsan magyarítja. Kertész hanghordozása eleinte olyan, mintha magas lóról beszélne, merthogy így ismerjük meg, aztán fokozatosan vált simulékonnyá, barátságossá, sőt a főhősök egyes számú cinkosává. A színész hangjában remekül keveredik a méltóság, a jó értelemben vett fölényesség és a kedvesség. Cicát, a kurvát, Laura San Giacomo magyar hangjaként Simorjay Emese kapta meg. Simorjay hibátlanul poentíroz, cserfessége ellenállhatatlan és a legjobb beszólásokat legalább akkora elánnal prezentálja, mint Giacomo. Edward idős ellenlábasát, későbbi apapótlékát a filmben Ralph Bellamy alakította, akit Simon György tolmácsolt bölcsen, időnként fenyegetően, majd a végén kedélyes lojalitással.

szinkron_2.jpg

A szinkron erősségét és akkori megbecsültségét jelzi, hogy kisebb szerepekre, néhány sorra is nagyágyúk ugrottak be. Hegedűs D. Géza az áruházi eladót közvetítette szemtelen lezserséggel, ugyanakkor mézes-mázas behízelgéssel, amivel azt a pár mondatot is percek alatt tökélyre fejlesztette és egy tökéletes karakterrajzot tett le az asztalra. Benkő Péter, Gyabronka József, Csernák János és Kovács István epizódszerepekben villognak, míg Balázsi Gyula, Jakab Csaba és Csankó Zoltán egyszerre több szerepet vállalnak, utóbbi például londiner és nyomozó egy személyben. Ez csak azoknak lehet esetleg zavaró, akik már hang alapján azonosítják őket, hiszen azért abba az egy-két szóba nehéz különböző színeket festeni, bár Balázsi még itt is nagyon igyekszik és tulajdonképpen Csankó sem vall szégyent. Vajda István bámulatosan passzintotta a figurákhoz a magyar színészeket, úgy, hogy a legmerészebb döntésével, Kernnel sem lőtt bakot. Néhány kisebb bakin kívül, mint amikor a figura a képen láthatóan még mond valamit, amire a szinkron nem reagál, tökéletes munkát végzett, ami méltán került a magyar szinkrontörténet aranybetűs lapjai közé. Nem mellesleg a film szeretetén és élvezetén is nyomot hagyott. Mert a Micsoda nő egy olyan mozi, amit ha kedvünk tartja, szinkronnal érdemesebb feleleveníteni, mint eredetiben. Sokkal színesebb és kompaktabb képet ad.

Szólj hozzá

film szinkron Kern András Julia Roberts Richard Gere Garry Marshall Micsoda nő Legendás szinkronok Vajda István Tóth Enikó