A James Bond-filmeken, mint tipikus kémfilmeken szocializálódott társadalomnak a svédek megmutatták, hogy milyen egy kém élete náluk. Életszerűbb és valósághoz közelebb eső, benne ugyanúgy központi szerelőként A Kémmel.
Egy újabb skandináv – egészen pontosan ezúttal norvég – film, melyről itthon meglehetősen elvétve hallani/olvasni. Hasonlóan a nem rég közzétett Melankóliához, itt is kortalan gondolatokat dolgoz fel a mű mintegy két órában, ráadásul megtörtént események alapján.
A skandináv filmek sugallják magukból azt a különös, hideg, északi virtust és atmoszférát. De Lars Von Trier munkái minden skandináv filmen túltesznek: még ennél is markánsabban képes átadni nemcsak az északiak érzéseit, hanem általános emberi/létproblémákat. Nincs ez másképp a Melankólia esetében…
Újabb elsőfilmes hazai rendező munkáját tekinthették meg, akik a mindössze három alkalommal vásznon lepergő, középhosszú (ötven perces) nagyjátékfilmre beültek az Art+Cinema moziba.
Nem vagyok elfogult a magyar filmipar iránt. Erről javarészt az rendszerváltástól az elmúlt évekig bezárólag elkövetett filmek tehetnek – tisztelet a kevés kivételnek. Ezt a keserű szájízt a hazai mozgóképművészet iránt azonban az elmúlt években bemutatott alkotások elkezdték feledtetni. És hogy…