A skandináv filmek sugallják magukból azt a különös, hideg, északi virtust és atmoszférát. De Lars Von Trier munkái minden skandináv filmen túltesznek: még ennél is markánsabban képes átadni nemcsak az északiak érzéseit, hanem általános emberi/létproblémákat. Nincs ez másképp a Melankólia esetében…

Megfejthetetlen, hogy miért ragaszkodnak még ahhoz, hogy egy film előtt odabiggyesszék a címkét „igaz történeten alapul”. Azon túlmenően, hogy hatásvadász, nem sok értelme van, hiszen, aki beül egy moziba és úgy igazán átadja magát az élményeknek, a varázslatnak, annak nem fog eszébe jutni  közben…