Sokat hallunk az alternatív valóságról, alternatív tényekről. Többek között Donald Trump is operált ezzel a fogással kampányában. Magyarországon - ahogy mindenhol máshol - az ellenzék igyekszik minél drámaibbnak láttatni az aktuális helyzetet, értelemszerűen elhallgatja a kormány eredményeit, sokszor valótlanságokat állítva. A kormány és a kormánypártok pedig ellentmondást nem tűrő hangon beszélnek az "elmúltnyolcévről", az országot szétverő baloldalról és a pálfordulása után cukiskodó Jobbikról - ugyancsak gyakori, hogy hazugságokat is belecsempésznek a mondandóba. A Debreczeni-féle Gyurcsány-könyvben maga a főszereplő, a DK jelenlegi elnöke mondja el, hogyan forgatták ki a 2002-es választási kampányban a "köteles beszédet". Talán ez a dátum az, ami a mai napig meghatározza a belpolitikai folyamatokat. Egyfelől óriási csapás volt a választási vereség az egyértelműen győzelmet váró és egészen jól kormányzó Orbánnak (súlyos következtetéseket vont le a miniszterelnök, ami a közbeszéd mai színvonalát jórészt magyarázza), másfelől ez volt vélhetően az első igazán profi kampány. Wermer versus Gyurcsány csataként is leírható az ütközet, hiszen Gyurcsány Ferenc aktív szerepet vállalt Medgyessy Péter kampányában, Wermer pedig utoljára segítette Orbán Viktort, utódja az egészen más stílust, erkölcsi normát képviselő Habony Árpád lett (Wermer még megélhette a Fidesz-KDNP földcsuszamlásszerű 2010-es győzelmét). Az igazán nagy fordulat pedig a Simicskával való szakítás után jött el, a 888.hu, a Ripost, az Echo TV és az Origo olyan színvonalú cikkeket és riportokat készít, ami minden korábbin túltesz, új szintre emeli (süllyeszti) a politikai sajtó fogalmát.

A "tökéletesen elfogulatlan" Újságíróklub - Mészáros Tamás, Németh Péter, Avar János és Bolgár György

"Naivkodhatunk" egy sort, játszhatjuk az értelmiségit, de azzal tisztában kell lenni, egy politikus hatalomra törekszik, ugyanis programját értelemszerűen csak kormányon valósíthatja meg - részben ezért megmosolyogtató a hatalommániás kifejezés Orbánra, Gyurcsányra való projektálása. Ahhoz, hogy nyerjen egy párt, olyan nyelvezetre van szükség, amit a széles tömegek értenek, szeretnek. Orbán azt a következtetést vonta le 2002-ből: nem elég jól kormányozni. Szükség van egy erős gazdasági holdudvar kiépítésére, a párthoz tökéletesen lojális sajtóra, amely azokat a kommunikációs paneleket nyomja 0-24, melyeket a Habony-csapat kidolgoz. Sokat hallhattunk arról, a Századvégesek vagy más kormánypárti holdudvarhoz tartozók nagymintás kutatásokat végeznek - nem csupán a különböző intézkedések, plakátok ügyében, hanem a kommunikációs vonalon is. Ezért van többek között brüsszelezés, ezért van sorosozás. Rendkívül ügyesen megválasztott ellenségképek. Ugyanis túl azon, hogy a Fidesz által megvalósított, lebutított kommunikáció ördögnek titulálja Sorost, valljuk be gyorsan, egy olyan figuráról van szó személyében, akiért kevesen lelkesednek - joggal. Az Európai Unió szóösszetétel pozitív képzettársításokat von maga után, a "Brüsszel" szó viszont baljós és magában hordozza azt a választói gondolatot: "nehogy már a brüsszeli korrupt bürokraták mondják meg az íróasztaluk mögül, hogy nekünk együtt kelljen élni a migránsokkal".

A 2000-es évektől egyre mélyebb árkokat ásott a bal- és jobboldal, végletesen és - úgy tűnik - visszafordíthatatlanul elmérgesedett a viszony. A nyolc évnyi szocialista kormányzás komoly sebeket ejtett Orbánon és a jobboldali szereplőkön (ahogy a 2010 óta íródó eseményeknek hála az egész pályás letámadást levezénylő, nem ritkán arrogáns Fidesz-kormányzás hasonló hatással van a jelenlegi ellenzékre és szavazóikra). Ma a Mészáros Lőrinc uralta vidéki lapokról beszélünk, de emlékezzünk meg arról, nem volt ez mindig így. 1990-től a 2000-es évek elejéig-közepéig érdemben nem volt lehetősége megnyilvánulni a jobboldalnak, nem volt jobboldali sajtó (vagy nagyon minimális). A médiát a baloldal uralta, az Új Magyarország és az új Demokrata 1997-ben megszűnt, cinikus megvetéssel utasította ki az európéer értelmiségiek soraiból a balliberális értelmiség Orbánékat. 2010 után jogos kritikákat kap a Fidesz-médiaként funkcionáló közmédia, azonban ne feledjük el azt sem, mik voltak az előzmények. Amikor jobboldali szereplő nemigen mehetett be pellengérre állítás nélkül a köztévébe, amikor a Napkelte volt az elfogulatlan, korrekt köztelevíziózás zsinórmértéke. Ezzel nem azt akarom sugallni: végül is, rendben is van, amit Orbán és csapata tett, fogadjuk el, hogy mi, itt az EU keleti végein így élhetünk csak.

Ha elfogadjuk ezt, akkor abban a pillanatban alá is írjuk saját halálos ítéletünket; soha nem lehetünk egy nyugatias, jóléti állam. Viszont tévhitben él az, aki most mindent felró a Fidesznek, korábban viszont úgy vélte, 'ez ám a XXI. századi, polgári demokrácia, ez ám a sajtószabadság'. Marian Cozma (veszprémi kézilabdázó) meggyilkolása után Bayer Zsolt Betelt a pohár című publicisztikájára reagálva Gyurcsány megtiltotta, hogy állami intézmények és állami vállalatok előfizessenek a Magyar Hírlapra. A magát a demokrácia bajnokának gondoló, valójában sok évig tartó ámokfutást végző, átgondolatlan, kapkodó politikát folytató Gyurcsány lépése minimum elgondolkodtató. Gondoljunk csak bele abba, milyen felháborodás lenne a nyugati szalonokban akkor, ha ma Orbán tenne hasonlót (arról ne is beszéljünk, hogy ma nagyságrendekkel kiegyensúlyozottabb a média, mint volt mondjuk 1998-ban - noha az is jól látható: a Fidesz mindent megtesz, hogy tovább terjeszkedjen -, korábban viszont a médiában kulcsfontosságú pluralizmust kevéssé követelték az NGO-k, európai intézmények). Részben jogos felvetés lenne: 'igen, Orbán inkább bezáratta a Népszabadságot'. A faltól falig terjeszkedő, kíméletességet nem ismerő, revansvágytól duzzadó Orbán nem hagy ki semmilyen ziccert, az ő célja (legbelül minden bizonnyal úgy gondolja, jót tesz ezzel az országnak), a baloldal (amibe beletartozik az őt korábban eláruló, majd kiutáló balliberális értelmiségi elit) megsemmisítése, de legalábbis eljelentéktelenítése. A centrális erőtér fenntartása érdekében ez nem jelenti azt, hogy konkrétan szét kell szedni a baloldalt, sőt, bizonyos lépések azt mutatják (Matolcsy körei hitelezik azt a Puchot, akinek lapjai jelentős állami hirdetéseket is kapnak), eltökélt orbáni szándék a baloldal teljes pusztulástól való megmentése. Azé a baloldalé, amely annyira elkényelmesedett, hogy immunrendszere tönkrement, gazdaságilag megrogyott.

A saját oldala mellett a végletekig kitartó, tökéletesen szolgai és lojális jobboldali sajtó, a Bayer vezette Sajtóklub, vendégek: Huth Gergely (Pestisrácok), Lovas István (Magyar hírlap), Bencsik András (Demokrata)

Míg az Orbán-Simicska-tengely által vezetett Fidesz gazdaságilag fegyelmezetten és profin működött, addig a baloldali milliárdosok sokszor nem tették vissza azt, amit elvártak volna a szocialista párt háza táján. Röviden és kissé pontatlanul: 'Simicskáék szervezetten lapátolták ki a pénzt és jórészt vissza is forgatták a Fideszbe, a baloldalon inkább saját maguknak loptak egyesek'. Ennek issza most a levét az MSZP, ezért kellett eladni Jókai utcai székházukat - ám ma is komoly adóssággal küzd a párt. Bár Magyarországon (szemben például Lengyelországgal) még most is megvan az igény a baloldali politikára (gyakorlatilag értelmezhetetlen, amit az MSZP sok éve művel, mégis, a 2-3. legnépszerűbb párt), tehát lehetne potenciál egy szociáldemokrata pártban. Ugyanis, ha már múltidézés, ismerjük el, 2002-2009-es időszakban a baloldali kormányok sok esetben nem a klasszikus "balos" gazdaságpolitikát vitték (míg például társadalompolitikában jórészt igen), hanem a liberális szárny tetszésének megfelelőt.

Az orbáni (habonyi) kommunikáció színvonala egyre süllyed (bár voltak olyan pillanatok, amikor azt gondolhattuk: ez a mélypont - mindig tévedtünk [pl. Tóbiás feleségéről szóló cikk a 888-on]). A baloldali, bukásra ítélt pártokkal kevesebbet foglalkozik a fideszes média, inkább Vona Gábort és pártját karaktergyilkolják. Tegnap délután az Origón (ahogy megszokhattuk, név nélkül) egy olyan írás jelent meg, ami egyike a legszánalmasabbaknak a rendszerváltozás óta. Vona Gábor nyugdíjasokat sértő (aki elolvasta a teljes Vona-bejegyzést, pontosan tudja, külön kiemelte a pártelnök, nem szeretné megbántani a nyugdíjasokat) posztjára lejáratókampánnyal válaszolt a Fidesz. A fent - nem véletlenül - említett köteles beszéd folytatásaként is értelmezhető telefonos kampány megdöbbentően primitív, alantas - mégis, vélhetően sikeres. Ahogy a Gyurcsány-féle is az volt. Az Origo-cikk fő állítása: miután Vona uszította híveit, azóta a nyugdíjasok egy része atrocitásoknak van kitéve, kvázi rettegésben kell élniük. Zárójeles megjegyzés: bár egy abszolút létező társadalmi jelenséget vázolt Vona a közösségi oldalon, kiesett szerepéből (ellenzéki pártelnök) és sebezhetővé vált - a Fidesz pedig mindent kiforgat, amiben egy kis potenciál akad. A Fidesz stratégái nagyon is racionálisan gondolkodnak (az erkölcsi-morális részt meg valószínűleg jobb meg sem említeni), hiszen az MSZP támogatottsága jelentősen csökkent a nyugdíjasok körében az elmúlt fél évben, a Jobbikra - ahogy láthattunk erre példákat időközi választásokon - egyre inkább hajlandó átszavazni az alapvetően magát baloldaliként meghatározó szavazó - így a cél: elriasztani a "köpönyegforgató, nyugdíjasokat gyűlölő" Vonától az idősebb réteget.

Alfahír - Orbán és Vona - nagy csaták várhatóak ősszel

Érdekes felütéssel kezd az Origo - "Simicska Lajos pártjának elnöke". A G-nap előtti időszakban viszonylag ritkán (soha) találkoztunk a volt APEH-vezér nevével a jobboldali sajtónyilvánosságban, nehéz elképzelni, hogy a hihetetlen gyávaságot és szervilizmust hogyan tudja megemészteni a jobboldali média. Különösen igaz ez például olyan emberekre, mint az Echo TV-s Informátor stábja. Tökös, belevaló srácokról van ám szó. Bohár Dániel, Szarvas Szilveszter rendkívüli képességekkel vannak megáldva, mindennek utánajárnak, ami gyanús. De mit ad Isten? - valahogy mindig a Jobbiknál, a migrációs helyzetnél és Simicska Lajosnál, vagy az ellenzéki összefogásnál kötnek ki. Losonczi Katáról se feledkezzünk meg, a korábban a Hír TV-nél dolgozó újságíró az egyik adásban rendkívül határozott kérdéseket tett fel Magyar Gárdás múltját illetően Vonának. Ezek a harcedzett, sokra hivatott oknyomozó újságírók valamiért nem próbálták meg felgöngyölíteni a letelepedési kötvény ügyét, a Nemzeti Választási Irodában Nyakó Istvánt ért atrocitást, vagy éppen a Quaestor-botrány fideszes szálát. Nagy szívfájdalmam, hogy Losoncziék a Magyar Gárda alapításában részt vevő, ma a fideszes sajtó egyik kulcsemberét, Bencsik Andrást nem kérdezték meg arról, mégis, hogyan minősíti azt, hogy ártatlan cigány honfitársainak tette tönkre életét (hiszen ahogy megtudhattuk az Informátor adásából, a gyöngyöspataiak közül sokan a mai napig félelemben élnek Vona Gábor és a Gárda miatt).

Az Origo így folytatja: „A jobbikos legények megértették vezérük parancsát, azóta szabályosan vadásznak ránk.” Ezek pedig egy idős budapesti ember szavai. Aki fél. Ahogy nemcsak ő - más idős emberek is. A Jobbiktól.

Drámai. Szinte polgárháborús helyzet alakult ki. Vona miatt. Tegyük fel, hogy nem ócska hazugságokról van szó (érdemes elolvasni a teljes cikket, itt: http://www.origo.hu/itthon/20170904-rettegnek-a-nyugdijasok-vona-legenyeitol.html). Ebben az esetben óriási felelőssége van a Fidesznek abban, hogy addig feszítette a húrokat, amíg egyeseknél el nem szakadt a cérna. Elhallgatták a bejegyzés bizonyos mondatait, egészen más értelmet adtak a posztnak, mint amit Vona közölni kívánt. Hergelték az istenadta népet. Tehát ha az Origo-cikk alapállításai igaznak bizonyulnak, a nyugdíjasokat valóban számos támadás érte (minden bizonnyal nem), akkor abban Vonánál csak egy nagyobb sáros van: Orbán Viktor és a Fidesz kommunikációs gépezete.

A politika durva, igazságtalan, gyakorlatilag minden eszköz megengedett. Lehet sopánkodni, moralizálni, de ez a helyzet. Azért érdemes azon elgondolkodni, milyen erkölcsi alapja van annak a pártnak lejáratókampányt indítani a Jobbik elnöke ellen, amelyhez köthető személyek az alábbiakat "követték el".

1. Habony Árpád 2011-ben két év próbaidőt kapott - az ok: 2006-ban egy idős (hatvan év körüli) házaspárt megfélemlített dzsipjéből kiszállva, majd leütötte a férfit, a feleségét pedig hasba rúgta
2. Szalay Ferenc, a Magyar Kosárlabda Szövetség elnöke, Szolnok fideszes polgármestere egy 2016-os képviselő-testületi ülésen egy projekt ellen tiltakozó, idős hölgyekből álló csoportra ezt mondta: "Ennyi hülye vén kurvát."
3. Kubatov Gábor, az FTC elnöke és a Fidesz pártigazgatója egy hangfelvételen "nyuggerekről" beszélt a pécsi időközi polgármester-választással kapcsolatban
4. Bayer Zsolt, fideszes publicista "demens vénembernek" nevezte Ferenc pápát. Legyünk igazságosak most is: Bayer megengedőleg meghagyta azt a lehetőséget, a pápa "csak" egy gazember
5. Bertha László, a 888.hu főszerkesztő-helyettese 2016-ban így vélekedett: "Egyes elemzők még Jamesnél is brutálisabban írják le ezt a folyamatot, az idősebb generációkat az egykori európai gyarmatosítókhoz hasonlítják, akik kolonizálják a jövőt, felélve a gazdagságot és a tartalékokat, kietlenséget hagyva az általuk gyarmatosítottaknak, azaz a jövő fiataljainak." - a "A nyugdíjasok felélik a jövőnket" c. cikkében

Árnyalni természetesen lehet (főként a 4. és 5. pontot illetően) a felsoroltakat. A Fidesz ezt nem tette meg sem Vona, sem Botka (kerítés lebontása történet) esetében. A gondolkodni akaró és tudó magyaroknak viszont nem csupán lehetőség ez - hanem kötelesség. Éppen azért, hogy előbb-utóbb a társadalom minél nagyobb része immunis legyen a propagandára. Jöjjön az akár balról, akár jobbról.