2017. máj 25.

Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja - filmkritika

írta: frími
Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja - filmkritika

Bukás, bukás hátán. Hosszú idő óta ez a pénzügyi és nívóbeli mérlege Johnny Depp filmográfiájának. Egyszerűen nem tud olyat csinálni, hogy kedvezzen az egyre csökkenő számú közönségének és azoknak a rajongóknak, akik még nem fordultak el tőle. Borzalmasan választ forgatókönyveket, a Transzcedens, vagy a Mortdecai című moslékok például emberi fogyasztásra alkalmatlanok, maximum vallató eszközként állnák meg a helyüket. Az Alice folytatásában pedig annyira minősíthetetlenül selejt munkát végzett, hogy az kapásból elveszi bárkinek a maradék kedvét attól, hogy megnézze abban a Fekete misében, amiben körülbelül elfogadhatóan teljesített. Depp önmaga paródiájává degradálódott, egy olyan valaha volt filmsztár lett, aki az alkoholba és serkentőszerek oltalmába menekül a veszedelmesen kidomborodó tehetségtelensége elől. Ráadásul kevés muníciója van arra, hogy feltámassza az egykori nimbuszát. Az egyik ilyen raktáron és készleten lévő puskaporos hordó Jack Sparrow alakja és szerepe, akivel egyszer már meglegyintette a kopasz szobor szele és akivel olyan nagyon mellélőni nem lehet. Mert bármennyire is molyszagú, utánérzés illatú, kényszeredetten renovált és olcsón szórakoztató volt a Karib-tenger sorozat nagy része a remek első fejezetet leszámítva, ezekkel eddig még többnyire képes volt becsalogatni a népet. És az már Depp számára jelen pillanatban jó jel, ha legalább a kassza csilingel. Láthatóan a többi nem is számít. Más egyébre ugyanis nem adnak.

mv5bmtexmzgxmja2mdjeqtjeqwpwz15bbwu4mdmwmdyzmziy_v1_sy1000_cr0_0_1499_1000_al.jpg

A Karib-tenger kalózainak rémesen félrevezető magyar alcímmel ellátott legújabb opusa éppen ezért olyan, mint a sufniban, kontár által összekalapált autónak nehezen nevezhető roncs, ami ha be is indul, a garázsból kifelé menet, pár perc után azzal a lendülettel le is fullad. Azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs benne egyetlen eredeti alkatrész sem. Cserébe minden olyan összetevőt beleraktak, amit egyszer már felhasználtak és persze olyat is, amiről eddig feltehetően azt gondolták, hogy kukába, vagy szeméttelepre valók. Most kiguberálták onnan, abban a hiszemben, hogy ezekkel az ócskaságokkal is eldöcög az a szekér valahogy. Csakhogy ez nem döcög, hanem döglődik. És akkor mit csinál az a vezető, akit egy ilyen átok masinával vert meg a sors? Kiugrik az autóból és tolja, tolja, tolja. Aztán, ha nem megy, végül feladja. Hív egy ismerőst, az majd hazahúzza. A forgatókönyvíró is hasonló jószág. Próbálja berúgni a történetet egyik oldalról, ha nem sikerül, egy másik szemszögből, vagy nézőpontból. Amennyiben pedig végképp csődöt mond és összecsapnak a hullámok a feje fölött, akkor egyszercsak befejezi az egészet, sebtében elvarrja a szálakat és azt mondja, hogy kész, lehet forgatni. Jeff Nathanson jobb helyeken kiselejtezett, az alapokig leegyszerűsített, jóformán bugyuta alapanyagából viszont lehetetlen normális, épkézláb filmet készíteni. Nem is csoda, hogy ebbe a feladatba a vérfrissítésnek szánt norvég rendezőpárosnak, Joachim Ronningnak és Espen Sandbergnek is beletört a bicskája. Valószínűleg még egy-egy fogukat is otthagyták munka közben. De az önbecsülésüket mindenképpen.

mv5bmjawmtc1otm2nv5bml5banbnxkftztgwnjk5ntmzmji_v1_sy1000_cr0_0_1499_1000_al.jpg

Jack Sparrow aktuális kalandja több dologgal kokettál. Legelőször is azzal a zöldszínű, gyöngyöző, takony állagú, zselészerű készítménnyel, amibe a film egy pontján az egyik, ki tudja milyen megfontolásból és célból előrángatott szereplő beleszürcsöl. A Salazar bosszúja is nyúlik, mállik, porlik, hol tengeren, hol szárazföldön poroszkál, de csak nem akar egységes, szilárd halmazállapotú egésszé összeállni. Marad egy ilyen ragacsos, szaggatott massza, aminek teljes körű megemésztéséhez nem árt jó nagyokat nyelni. Különben cafatokban ragad a szájpadlásunkhoz. A másik, amivel kíméletlenül közösülni látszik, az egy szappanopera. Mondjuk a Barátok közt. Annak az egyik sarokköve - azon kívül, hogy ki dugott kivel, ki nem dugott kivel, illetőleg ki fog dugni kivel -, hogy folyamatosan bukkannak fel eddig nem látott rokonok, ismerősök, komák és sógorok, akiknek biztos jellegzetessége az, hogy közük van valamelyik főmuftihoz. Nahát ebből a szempontból a Karib-tenger kalózai kész Barátok közt. Átlátszó összefonódások és farzsebből előrántott társulások erősítik a képet: Jack Sparrowék már kilométerekkel verik és alázzák Berényiéket. A félelmetes ötlettelenségre pedig a harmadik analógia a legcifrább bizonyíték, hogy az ötödik rész tulajdonképpen a bevezető fejezet fásult, színtelen és elgyötört újragondolása. Ugyanaz a váz, ugyanaz a szerkezet, a karakterek jellemvonásai, a zenei főtéma és a cselekmény is hasonlók, csak a gonosz és a bonyodalom változik kissé. Persze nem pozitív irányban.

mv5bmji5ndyznjq0nv5bml5banbnxkftztgwmzmwnjmzmji_v1_sy1000_cr0_0_1553_1000_al.jpg

Katasztrofális látni, hogy mennyire kiöltek ebből a sorozatból minden olyan láncszemet, amely régi, romantikus francia kalandfilmekre emlékeztetett. Alig vannak például kardpárbajok, pontosan és legfőképpen viccesen megkoreografált verekedések, vagy dinamikus tömegjelenetek, amik nem csupán a látványt szolgálják, hanem a humort, a konfliktusok kibontakozását, vagy éppen a szereplők közötti kémiát. Átvette a stafétabotot és egyértelműen sorvezetővé vált a minél káprázatosabban tálalt CGI orgia, aminél az a legfontosabb tényező, hogy hatalmas maflást adjon a fizikai törvényszerűségeknek. Ebbe viszont már keverednek olyan elemek, amiktől kis híján herótunk lehet. A dögöknek hívott cápák előadása és vízirevüje messze van attól, hogy újszerűnek gondoljuk, attól meg még inkább, hogy kihagyhatatlannak és elkerülhetetlennek. De nem vagyunk különösebben elájulva és letaglózva a többi hókuszpókusztól sem, már csak azért sem, mert sokszor van animációs érzésünk, valódi, hús-vér emberekkel leforgatott mozi helyett.

mv5bmjmymzeyntgymf5bml5banbnxkftztgwmdmwnjmzmji_v1_sy1000_cr0_0_1499_1000_al.jpg

A történet óvodai szintű bonyolultságát és kőagyúan egyszerű vonalvezetését súlyosbítja a karakterek egysíkúsága és önismétlő mivolta. Az alapfelállás egy az egyben másolja az első részt, csak hiányzik közöttük mindaz, amit összhangnak, vagy csipkelődésekkel teli viszonynak nevezhetnénk. Ez a felvizezett és silányabb verzió. Az Elizabeth-klón Carina Smith egy csélcsap fruska, akiben nincs vagányság, nincs kalandvágy, mindössze kamaszos hév és dac, amihez egy olyan tekintet kapcsolódik, mint amit a négyéves Pannika vág, ha nem veszi meg az anyuka a boltban kinézett játékát. A Henrynek becézett lófarkas janicsárnak még annyi köze sincs a mókához, mint annak idején a most is idecitált Orlando Bloomnak. Sparrow egy alkoholista idióta, aki még mindig csodálkozik azon, hogy körülötte forognak az események és egyáltalán főszereplő lehet. A gonosz pedig egy folyton himbálózó, hajléktalan szellem, aki szebben vicsorít, mint Bodri kutya, a házőrző. Ezek azok a panelek, akikben nincs egy fikarcnyi élet és jellem sem. Kézzel mozgatott marionett bábok, akik úgy nagyjából elboldogulnak egymás mellett. Johnny Depp hozza a szokásost, az első rész óta ugyanazt a füvet szívja és kiválóan leutánozza Keith Richards-ot. Javier Bardemnek annyira nem megerőltető a szerep, hogy látványosan unatkozik és begyakorolt sémákból dolgozik. Geoffrey Rush dettó. Brenton Thwaites és Kaya Scodelario pedig egy olyan kettőst alkotnak, akik egy Barbieról és Kenről szóló mozifilmben tökéletesek lennének. Jellegtelenek, szürkék, de azért szépek. Paul McCartney-t üdvözöljük a híres zenész cameosok táborában.

mv5bmjq4nzizmju0of5bml5banbnxkftztgwnziwnjmzmji_v1_sy1000_cr0_0_1553_1000_al.jpg

A Karib-tenger kalózainak legújabb része semmi másról nem szól, minthogy miképpen rántsuk vissza Johnny Deppet a gödör aljáról. A Salazar bosszúja alcím ily módon közhelyesen hangzatos, ugyanakkor legalább annyira öncélú, mint maga a mozi. És ezt nem menti az itt-ott nyomokban még működő, de elég bárgyú humor és az a nosztalgiafaktor sem, aminél csak azt észleljük, hogy bizony a filmsztárok is öregszenek. Ki jobban, ki kevésbé. Johnny Deppen segít a smink, Orlando Bloom inkább potrohos, mint sudár dalia, Keira Knightley-nak már nem áll jól, hogy be van bongyolítva és hátra van nyalva a haja, mint egy ténsasszonynak. Azt pedig talán mondanunk sem kell, hogy Jack Sparrow mostani mutatványa méltó követője a folytatások többségének. Totális mellékvágány.

4/10           

Szólj hozzá

kritika film amerikai ausztrál kaland Johnny Depp Paul McCartney Orlando Bloom Javier Bardem Keira Knightley Geoffrey Rush Espen Sandberg Jeff Nathanson Brenton Thwaites Kaya Scodelario Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales Joachim Ronning Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja